Kedves Olvasóim (akik egyre többen vagytok), aktuális témánk az élet értéke. Ehhez meg kell vizsgálni, hogy mi is az, hogy élet, mi is az, hogy értek és hogyan lehet az élet érteket definiálni.
Márai ezt írja: "Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem."
Én bizony korrigálnék és azt mondanám, hogy az élet értékét csak szolgálaton keresztül kaphatjuk meg. Hibázott Márai, amikor azt írta, hogy adhat. Nem így van az. Az élet értékeit kapjuk a cselekedeteinket meg nyújtjuk- azaz adjuk...ugye???;))
Marcus Aurelius ellenben így nyilatkozik az életről: “Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.”
Azaz ne féljünk az élettől, hiszen van napsütés, virág, madár, fa, bokor, könny és forrás. Lehet ezektől felni?
És mi az, hogy érték? Hadd göngyölítsük tovább a fonalat. Érték az, amit értékelhetünk, habár nem minden értékelhető dolog érték!
Vegyünk egy aktuális példát. Értékelhetjük úgy, hogy hazánk, Magyarország, egy közepesen gazdag ország, de az mégsem érték, hogy a visegrádi négyek közül mi állunk mégis a legszegényebbeknek kiállított pódiumán. Érték az, hogy a bugaci pusztán jó a forrásvíz.
Az élet értéke innen könnyen származtatható, deriválható, remélem senki nem veszi rossz néven kicsit érzelmesebb hangulatomat, hogy azt mondhatom, hogy bizony, az élet értelme talán az, hogy a bugaci pusztán sétálva és megszomjazva igyak a hűvös vízből és szeressem az én kis országomat, a nappal, tavakkal, alföldjeinkkel és a kicsiny, de világszép hegyekkel. Nem tudtak úgy tönkretenni, hogy én ezt ne tehessem meg, ettől értékes az én életem és általában fogalmazva kijelenthetem, hogy ez képletesen a magyar élet értelme is.
Éljük és szeressük országunkat és magunkat!
