Mindig úgy kell írni, hogy az külalakra kellemes legyen és tartalmi szempontból feddhetetlen látszatot szüljön! Az írást ne tévesszük össze a szavakkal, az írás több, mint a szavak lapra ontott tömkelege. A szavaknak van dallamuk, az írásnak van formája, egyik egy keretrendszer, ami nem képes befogadni a másikat. Ez legyen előttünk, miközben írunk! A keret szintézise a szavaknak, amiket belső hangunk hallat, de nem képes a formában a dallamot visszaadni, hiszen az egyik dimenzió hiányzik. Ez az emberi hang, amit dallammá formál a kiejtésünk. Ezt nevezzük a beszed dallamának.

Jó, jó, rendben van ez eddig...de akkor mi az igazi dallam?? Az igazi dallam a beszed dallamával rokon, de máshonnan ered. Eredete a szívben tálalható, míg a beszed dallamának eredetet a fejben kell keresnünk. Ez a lényeges különbség!  De hogyhogy ered a dallam? Igen, a dallam ered, mint egy folyo, ezert is mondjuk, hogy elszáll a dallam, hiszen a folyó is elfolyik. A dallam célja az érzelem szangvisztikus és erőszakos megszületése.

Térjünk vissza az írásra. Sajnos írásunknak nem lehet dallama, de ne keseredjünk el, lehet ritmusa, azaz egy drámai lüktetése. Amíg egy dallam attól szép, hogy melodikus, az irományunk attól érdekes, hogy a lüktetése feszültséget okoz. Majd feloldja. Fontos, hogy a feloldás ne hamis eszközökkel történjen, azaz ne dadogva és remegve, ahogy Ady Endre ( aki szerintem jobb költő,
mint Petőfi) is írta:

Ki tudja, hogy holnap mint lesz?
Tán dadogva nem emlékszem,
Tán busongva nem emlékszem.
Te voltál a mindennél több.
Itt az írás, tanuság,
Ha dadogva nem emlékszem.

Tehát a vége fele érkezve, azt mondhatjuk, hogy úgy kell élni és írni, hogy az írásunk soha ne dadogjon holnap, ha a máról tanúskodunk! Hiába is remeg a kezünk, a papír a remegő kéz alatt elnyomva is tiszta sorokért kiált. És éni is úgy kell, hogy külalakra feddhetetlen legyen, bár szerintem itt egy kis busongás belefér.

Legközelebb újra visszatérek a napi gazdaságban és a svájci hitelek 180 forintos árfolyamon történő előtörlesztéséről szeretnek gondolatokat megosztani írás formájában, abban bízva, hogy soraim dallama nem fog se busongani, se dadogni  - hogy kedvenc költőmet (Ady) idézzem.

Kedves Olvasóim (akik egyre többen vagytok), aktuális témánk az élet értéke. Ehhez meg kell vizsgálni, hogy mi is az, hogy élet, mi is az, hogy értek és hogyan lehet az élet érteket definiálni.

Márai ezt írja: "Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem."

Én bizony korrigálnék és azt mondanám, hogy az élet értékét csak szolgálaton keresztül kaphatjuk meg. Hibázott Márai, amikor azt írta, hogy adhat. Nem így van az. Az élet értékeit kapjuk a cselekedeteinket meg nyújtjuk- azaz adjuk...ugye???;))

Marcus Aurelius ellenben így nyilatkozik az életről: “Nem a halál az, amitől az embernek félnie kellene, hanem az, hogy soha nem kezd el élni.”

Azaz ne féljünk az élettől, hiszen van napsütés, virág, madár, fa, bokor, könny és forrás. Lehet ezektől felni?

És mi az, hogy érték? Hadd göngyölítsük tovább a fonalat. Érték az, amit értékelhetünk, habár nem minden értékelhető dolog érték!

Vegyünk egy aktuális példát. Értékelhetjük úgy, hogy hazánk, Magyarország, egy közepesen gazdag ország, de az mégsem érték, hogy a visegrádi négyek közül mi állunk mégis a legszegényebbeknek kiállított pódiumán. Érték az, hogy a bugaci pusztán jó a forrásvíz.

Az élet értéke innen könnyen származtatható, deriválható, remélem senki nem veszi rossz néven kicsit érzelmesebb hangulatomat, hogy azt mondhatom, hogy bizony, az élet értelme talán az, hogy a bugaci pusztán sétálva és megszomjazva igyak a hűvös vízből és szeressem az én kis országomat, a nappal, tavakkal, alföldjeinkkel és a kicsiny, de világszép hegyekkel. Nem tudtak úgy tönkretenni, hogy én ezt ne tehessem meg, ettől értékes az én életem és általában fogalmazva kijelenthetem, hogy ez képletesen a magyar élet értelme is.

Éljük és szeressük országunkat és magunkat!

Kedves Olvasóim!

Egy idézettel kezdenem, ami a "Bennfentesek" című filmben hangzott és így szól:

"Miért kellene többet fizetni egy pénzügyi mérnöknek, mint amit egy valódi mérnöknek fizetnének? Egy igazi mérnők hidakat épít, a pénzügyi mérnök pedig álmokat."

 Sajnos mi magyarok nem értünk a pénzhez, gondoljunk csak arra a pénzügyi válságra, amikor pénzzel lehetett kitapétázni a lakásokat, a korona értéke napról-napra romlott. A baj az volt, hogy az akkori jegybank nyakló nélkul nyomtatta a pénzt és ezt titokban akartak tartani, hogy ne legyen infláció. De egy rafinált, adósságba jutott bankár (gróf Weynau Aurél) ezt az információt alkuszoknak eladta, annak idején 3 millió pengőt keresett rajta. Így az emberi komolytalanság (kartyaadósság) és kapzsiság ( 3 millió pengő ) meghozta az eredményét, útját vette a pénz rohamos leértékelődése. A rekord, napi 67% volt, ez mar az aranytartalék százalékaranyat is negatívan befolyásolta. Gondoljunk csak bele, ez ugyanaz a helyzet, mint amivel ma is találkozunk , ha tőzsdézünk és derivatív termeket szeretnénk venni. Ma a derivatív termékek vettek át a hajdani gróf szerepet, amerikai nagybankok áruló módon csomagoltak bele őket más banki  termékekbe.

 A derivatív terméknek egy a baja, ugyanaz mint a rövidújjú ingnek. Azaz NINCS! Nem létezik.

 Kisse olyan, mintha az ember a piacon farkascseresznyét venne, holott az csak nevében cseresznye, de mergező. Derivatív termek csak nevében termek, semmit nem kap érte az ember. Sajnos, ma, Magyarországon sok ember szamara bizony, bizony mérgező.

 És ilyenkor hol a PSZAF Felügyeleti állásfoglalása? Hiszen szerepe szerint - ismételjük csak át...

 "A Felügyelet az Alkotmányból fakadó szabályozói feladatkörére tekintettel felelős szabályozó és jogalkalmazó szervként szükségesnek tartja, hogy a felügyelt intézmények, a pénzügyi szervezetek vagy a pénzügyi szektor valamely ágazatába belépni kívánó személyek részére a vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban orientáló jogértelmezéseket, azaz állásfoglalásokat adjon ki."

Miért nem tiltottak be a világon ezeknek a kereskedését mindenhol? Ugyanúgy, ahogy fegyverrel sem lehet kereskedni es droggal sem. Hát megérkeztünk, igen, itt a baj, eltűnt a határ a rosszaság és a hitványság között a szegénységben.

 Megfigyelte a hitványság es szegénység közti eltérést az ókori Romában Lucius Annaeus Seneca is, aki erről így vallott:

"Ami rossz, árt. Ami árt, hitványabbá tesz. A fájdalom és a szegénység nem tesz hitványabbá: tehát nem rossz."

Én erre azt üzenem neki kedves Seneca barátom, mit szolnál ahhoz, hogy a részletre vásárolt lakás soha nem a tied, csak az egyre nagyobb törlesztőrészlet. Ez bizony rajta is kifogna, mert ezt matematikailag nem lehet leírni.

 A romlott pénzügyi világ átverésre épül, sokunkat szegénységbe taszít, csalással operál. Célja, hogy hitványak legyünk.

És ki? Hat mi, magyarok, elegendő csak megnézni, hogy a velük egy hajóban utazó lengyelek sokkal kisebb CDS felárral bírnak. Tehát ez nem egy régió nehézsége, ez leginkább a mi ügyünk. A mienk, akik a pénzzel nem tudunk bánni és elhisszük a nyugat minden hazugságát.

Emlékszünk, hogy mit mondott Rotschild 1863-ban?

 "Azok a kevesek, akik megértik a rendszert (azaz miként lehet a levegőből előállított kamatozó banki hitelpénzt normál pénzként használni a forgalomban) vagy annyira érdekeltek lesznek maguk is annak a hasznában, vagy annyira függenek majd e rendszer kegyeitől, hogy ettől a társadalmi csoporttól nem kell ellenkezésre számítani. Közben a lakosság túlnyomó többsége, amely szellemileg képtelen e pénzrendszer működését felfogni, zokszó nélkül fogja elviselni a terheit."

Hát nem ez történik ma is, 100 év után? Csak jelzálogpiaci válságról beszelünk és derivatívumokban gondolkodunk ....

Nekem az a véleményem, hogy egy módon lehet az adósságunkat csökkenteni, úgy, hogy az MNB megveszi a világbanktól valamelyik előállítási jogát. Ezt a magyar dollárt, csak Magyarországon lehetne elkölteni, így más országot nem zavarna, ha mi például magyar dollárt nyomtatnánk, amit a belső elszámoláshoz használnánk. Rögzített árfolyamon, mint a juan pl.

Csak ez egy időszakos dolog lenne, ami kihúz minket a bajból, nem pedig kínai módra tespednénk a rögzített árfolyamokban a zárt pénzpiacunkban. És a gyenge magyar dollár az exportunkat is felpörgetné.

Hogy miért tennék mindezt? Az épp csak döcögő gazdasági növekedést exporttal stabilizálnák, ezt pedig a gyenge valuta serkenti.

A fejlett világban általában az export a gazdaság egyik rugója, felpörgetése létfontosságú a munkanélküliség csökkentéséhez.

Kedves olvasóim!

Úgy döntöttem, hogy képletesen szólva tollat ragadok és próbálom a sok tíz eves tapasztalatomat megosztani veletek. És miért? - kérdezhetitek tőlem...akar egyenként, akar egyszerre.

Azért mert gondolkozom, ez a létem, elemzek, szemlélődöm, tanulságokat vonok le és mindezt alapozom a sok-sok elolvasott könyvre, Senecatol Marx munkásságáig. De vezérfonálnak mégis Márai Füveskönyvét választottam, igyekezlek titeket vele együtt sok kérdésen az elkövetkező hónapokban végigvezetni. Az ő gondolatsora mellett igyekszem majd én is megosztani veletek a saját gondolataimat. Mindenhol megtartottam az eredeti témasorrendet, csak kevés helyen kellett javítani ezen a sorrenden. És erre nem azért volt szükség, mert Márai nem volt eléggé olvasott, tapasztalt, inkább azért mert ő nem találkozott bizonyos időszerű dolgokkal, mint a pénz értéktelenedése, illetve az általam gótikus pénzrendszernek nevezett napi "Marshall" keresztünk...hogy csipetnyi humort is megengedjek magamnak. Hiszen, az élethez humor kell, Arisztotelész ezt mar jó régen megmondta.

Ezért engedtem meg magamnak - és kérem engedjetek meg ti is nekem, kedves olvasóim -, hogy az élet értéke helyett a magyar pénz értekével kezdjem elemzésemet. Utána térek rá ebből, mintegy levezetve, a magyar élet értekére. Hiszen pénz kell a kenyérhez, a könyvhöz, hadd ne soroljam.

Remélem társaim lesztek ebben a szellemi utazásban, alkalmanként vitatkozva, hiszen kevés ember olyan okos, hogy egymaga rájöjjön mindenre amiről az élet szól.